Marc Morin 88 éves korában halt meg, élete utolsó éveit családja mellett töltötte, elmondása szerint ez volt élete legszebb időszaka. Temetésén jelen volt egész családja, fekete márvány sírkövén a következő felirat szerepelt: Marc Morin, az elveszett és megtalált apa és nagyapa.

Armand Morin kibékült apjával és segítségével lassan felépítette új életét, egy könyv­tárban dolgozott és bár karriert nem tudott csinálni, mégsem volt elégedetlen. Néhány évvel később megismerkedett egy korban hozzáillő elvált asszonnyal, akivel néhány év barátság után összeházasodott. Jelenleg Párizs külvárosában élnek és egy kis könyvesboltot vezetnek közösen.

Remy Morin elvégezte iskoláit, író és műfordító lett, szépirodalmi műveket és könnyedebb, erotikusabb regényeket egyaránt írt és fordított, ő gondozta nagyapja regényeit és novelláit is, amelyek egy részét saját költségén megjelentette. Neve azonban nem ezért lett ismert, hanem a meleg fiatalok jogaiért való harcos kiállása miatt. Ma rendezvényeken szerepel, ifjúsági találkozókat, időnként tüntetéseket szervez és azt mondja, igyekszik úgy élni, hogy méltó legyen nagyapja emlékéhez.

Julien Morin francia irodalom és történelem szakon szerzett diplomát, tanárként kezdett dolgozni egy párizsi iskolában, majd egy jó nevű magániskolában helyezkedett el és jelenleg is ott tanít. Elégedett az életével és bár nincs saját családja, hisz abban, hogy egyszer neki is lehetnek gyermekei.

Kerim Kouyate nem fejezte be a középiskolát, zenélni kezdett, klubokban lépett fel, stúdiózenészként is dolgozott egy ideig, majd saját zenekart alapított és ma ismert és sikeres zenész, koncerteket ad és több szólólemezt is készített. Felesége és két fia van, egyiküket Juliennek hívják.

Martin Kowalski elköltözött otthonról, miután a szülei nem tudták elfogadni, hogy a fiúkhoz vonzódik. A nagynénjénél lakott, később albérletben, volt pincér, recepciós, biztosítási ügynök és bolti eladó, közben elkezdte a főiskolát, de nem fejezte be. Jelenleg egy kereskedelmi cég osztályvezetője, barátjával él együtt, hétvégenként rendszeresen találkozik Juliennel, Remyvel és Kerimmel.

Jacques Legrand, Marc Morin gyermekkori barátja közel negyven évig ve­zette a családi üzletet, több céget is alapított és idős korára az egyik leggazdagabb üzletembernek mondhatta magát. Soha nem házasodott meg, magánéletéről mindig is pletykák keringtek, többször vádolták meg szexuális visszaélésekkel, de a bíróságon mindig tisztázta magát és jogi csapata minden esetben keményen visszavágott, kártérítési perek tucatjait nyerve meg.

Pierre Clerin a Saint-Michelben történtek után soha nem találkozott újra Jacques Legrand-nal. Apja szigorú katonai iskolába küldte, ahonnan megszökött és hetekig csavargott az országban. Miután a csendőrök hazavitték, öngyilkos lett.

Theodore Zober, miután a Saint-Michelben történtek után felépült és elhagyta a kórházat, Marseille-be költözött és évekig nem lehetett tudni arról, mit csinál, majd egy régi szerzetestársa felkérésére újra tanítani kezdett. A második világháború alatt zsidó diákokat bújtatott az iskola épületében és az ellenállási mozgalmat segítette, ezért a németek kivégezték.

Ferdinand Bouches a Saint-Michelben tanított, majd zsidó származása miatt elvesztette állását, később a németek Lengyelországba hurcolták, ahol a háború vége előtt egy koncentrációs táborban halt meg.

Antoine Garreau a háború kitöréséig tanított, majd önkéntesként harcolt a német megszállók ellen. A háború után évtizedeken keresztül nevelőtanárként dolgozott, színjátszóköröket szervezett és előadásokat rendezett. Saját örömére színdarabokat is írt, amelyek nem értek el különösebb sikereket, de ez soha nem érdekelte.

David de la Motte elvégezte az orvosi egyetemet és Párizsban magánrendelőt nyitott. A második világháború idején önkéntesnek jelentkezett, sebészként szolgált és több kitüntetést is szerzett. A háború után feleségével és két lányával Angliába költözött, onnan pedig az Egyesült Államokba, ahol sebészként dolgozott, majd egy arizonai kutatólaboratórium munkatársa, később vezetője lett. Több orvo­si témájú szakkönyvet is kiadott, halála után önéletrajzi ihletésű regénye is megjelent, de nem ért el sikereket. A könyvben egyébként nem szerepel Marc-Antoine Le Chatelier neve.