Többé már nincs mondanivalóm, belefáradtam.

Goodbye cruel world
I'm leaving you today
Goodbye
Goodbye
Goodbye
Goodbye all you people
There's nothing you can say
To make me change my mind
Goodbye

Minden ember hordoz magában valamit az Univerzum anyagából. Van, aki a csillagok fényét és van, aki az űr sötétségét.

A blog rendszeres olvasói (jól van, én is tudom, csak vicceltem), szóval aki már járt erre, észrevehette, hogy régebbi könyveim, a Láthatatlanok és a Vértestvérek teljes egészében fent vannak a blogon, tehát bárki elolvashatja őket anélkül, hogy elballagna egy könyvesboltba (ahol úgysem találná meg a könyveimet) vagy közvetlenül beszerezné a kiadótól (akinél garantáltan megvásárolhatók). Ha valaki mégis egy kézzelfogható, valódi papírból készült könyvre vágyna, az fogadja érte őszinte köszönetemet és használja a fenti menü Vásárlás pontját vagy kattintson IDE.

Terveim szerint a Juvenis is az előző könyveim sorsára jutott volna, fejezetenként megosztottam volna itt a blogon, úgyis már régen kértetek rá (igen, ez is vicc volt, most valahogy ilyen kedvemben vagyok), de aztán történt valami, ami miatt úgy döntöttem, mégsem teszem fel.

Nem azért, mert az erre járó havi egy látogató miatt nem érdemes, sokkal inkább azért, mert ahogy ide-oda mászkáltam a neten, belefutottam a saját könyveimbe egy torrentoldalon. Szépen összecsomagolva, ebook-formátumba reszelve, rögtön háromfélébe is, lehessen válogatni, kinek melyik tetszik. Aztán ahogy tovább kutattam, megtaláltam egy másik, majd egy harmadik oldalon is.

Ezért döntöttem úgy, hogy nem teszem fel a Juvenist és ha lesz következő könyv, nagy valószínűség szerint azt sem. Nem mintha különösebb bajom lenne azzal, hogy valaki vette a fáradságot, bedigitalizálta a könyveket, konvertálta és a fene tudja, mit csinált még vele. Nem is az a bajom, hogy ezzel voltaképpen eladhatatlanná tette a könyveimet, hiszen ki adna ki értük pénzt, ha ingyen is letöltheti őket bárhonnan, hiszen az első pillanattól kezdve tisztában voltam azzal, hogy nem az írásból fogok megélni és ha valaha is megveszem majd a kacsalábon forgó palotámat, azt nem az eladott könyvek utáni jutalékból fogom megtenni. Inkább csak nem akartam feleslegesen dolgozni. Most sem és később sem.

Ezért csak egyetlen dolgot szeretnék, mégpedig azt, hogy ha elolvastátok a történeteimet (akár megvásároltátok a boltban, akár letöltöttétek valahonnan a netről), tudassátok velem, hogy tetszett-e. Akár itt a blogon, akár a moly.hu-n vagy máshol, a lényeg a visszajelzés, hogy tudjam, jó úton járok és érdemes folytatnom, hiszen van, akit érdekel, van, aki várja a folytatást és szereti az általam kitalált karaktereket.

Az előbb ránéztem a hőmérőre és 32 fokot mutatott. Tudom, hogy nyár van és ilyenkor ez a szokás, na de este háromnegyed tízkor? Az összes ablak tövig nyitva, a ventillapátor (légkondi light) nyomja befelé a kinti levegőt - és 32 fok van. A következő postot valószínűleg a kádból írom. Amúgy élek, jól vagyok, már ha ez érdekel valakit ezen a világon. Készül a következő könyv, a Juvenis folytatása, amiről egyelőre nem mondanék sokat, legfeljebb annyit, hogy Javier és barátai ezúttal Detroitban tevékenykednek és ha már ott vannak, egyúttal megpróbálják megmenteni a várost valami olyasmitől, amivel eddig még ők sem találkoztak.

Egy ideje jelen vagyok Wattpadon is. Nyilván van, akiben felmerül a kérdés: miért? A válasz egyszerű: passz. Megnéztem az oldalt és bár rájöttem, hogy nem az olyanoknak szánták, mint én, mégis megpróbáltam, mert ezzel is eljuttathatom pár embernek az írásaimat. Hogy milyen eredménnyel? Nézzétek meg a wattpados oldalamat és rájöttök. Itt van, ez az. Néhány napja elkezdtem postolni a Holdfényt, ami nem más, mint a Vértestvérek 2011-es, legelső verziója. Pár dologban eltér a végleges verziótól, más a befejezés, vannak olyan szereplők, akik a végleges változatban már nem léteznek és néhol még a hangulata is egészen más. Szerintem egész érdekes, még mindig találok benne olyan dolgokat, amikről úgy gondolom, egy esetleges későbbi Javier-történetben felhasználhatók.

Néhány kisebb írást is megosztottam, valamint elkezdtem két olyan történetet, amelyeket nem biztos, hogy valaha is befejezek, de jelenleg érdekesnek találom őket és ameddig van ihletem, folytatni fogom. A nyomtatásban megjelent könyveimet soha nem fogom Wattpadon leközölni, azok megmaradnak itt, lévén ez a hivatalos blog. Vagy valami olyasmi.

A moly.hu-n olvastam, hogy minden regény első mondatát ütőssé teszi, ha második mondatnak odaírjuk mögé, hogy "Aztán megkezdődött a mészárlás." Kipróbáltam eddigi könyveimmel. A Láthatatlanok I. esetében egész jól hangzik, szinte kedvet kaptam ahhoz, hogy ezt a világot keresztezzem a Vértestvérek világával és hagyjam, hogy Javier a szó minden értelmében elharapózzon egy századfordulós kollégiumban:

Összerezzentem, amikor a nehéz kapu hangos csattanással bezárult mögöttem. Aztán megkezdődött a mészárlás.

A második részt is sejtelmessé teszi:

Egy kispárna repült keresztül a szobán, egyenesen a hangosan berregő ébresztőóra felé, amely a következő pillanatban hangos csattanással vágódott a falnak és két panaszos nyiffanás után elhallgatott. Aztán megkezdődött a mészárlás.

A Vértestvérek első mondatához legalább ennyire illik:

A csőcselék ismét gyülekezett, a főtéren egyre nőtt a tömeg. Aztán megkezdődött a mészárlás.

A Juvenisnél már kevésbé ütős a dolog, mentségemre szolgáljon, hogy amikor írtam, még nem tudtam, hogy erre is figyelnem kell:

Már majdnem sikerült, egyetlen mozdulat hiányzott ahhoz, hogy végre megkaparinthassa, de nem volt elég ügyes. Aztán megkezdődött a mészárlás.

Az első, Mindenféle Vackok elnevezésű polcomról levett könyv Varga Domokos Ipiapacs című regénye. Az ember mindjárt nagyobb izgalommal készül neki az olvasásnak egy ilyen második mondat után:

Amióta kitört a vakáció, a Göcsör gyerekek egész álló nap odahaza hancúroztak, vagy az erdőn csatangoltak. Aztán megkezdődött a mészárlás.

Egész jó játék...

A mai naptól hivatalosan is elérhető harmadik könyvem, a Juvenis. A Vértestvérek folytatásában Javier és Juanita, a vámpír testvérpár belevág, hogy teljesítse testvére halálakor tett fogadalmát és életre hívjon egy klánt, amellyel harcba indulhat, hogy elpusztítsa a vámpírok kiirtására felesküdött szektát, az Angyalokat.

Útnak indulnak, hogy szövetségeseket keressenek és megtalálják a Magisteriumot, ahol a Rend jövendő vezetőit tanítják. Útjuk során olyan helyről kapnak segítséget, ahonnan nem is remélték volna: új testvéreik egyike olyan ismeretek birtokában van, amelyek a testvéreket egész addigi életük átgondolására késztetik és már abban sem lehetnek biztos, kik ők valójában és mi az, ami ellen harcolnak.

Választ kell találniuk arra a kérdésre, legyőzhető-e a Magisterium, mi is az a Juvenis valójában, ki tartozik a soraikba és véget ér-e a harc az Angyalok halálával? De Javier számára az egyik legfontosabb kérdés az, helyesen teszi-e, hogy megbízik új szerelmében és kiáll mellette?

A könyvet a fenti Vásárlás linkre kattintva tudjátok megrendelni. Ha nem olvastad az előzményeket, ajánlom a Vértestvéreket is.

Az egész ott kezdődött, hogy múlt hét csütörtökön kaptam egy levelet a kiadótól, miszerint postázzák a Juvenis próbapéldányát. Ismét egy lépéssel közelebb kerültünk a megjelenéshez, hurrá! Pénteken mutatta is a Posta nyomkövető oldala, hogy már a kézbesítőnél van. Örültem. Annak kevésbé, hogy néhány óra múlva már azt mutatta, hogy sikertelen kézbesítés miatt visszavitték a postára, miközben én még mindig otthon ültem és vártam rá.

Mivel már volt szerencsém a Postához hasonló cégekhez, biztos voltam benne, hogy pénteken már nem akartak dolgozni, inkább hétfőre halasztották. Volt már ilyen, Magyarországon élünk. Hétfőn megint azt láttam, hogy a csomag a kézbesítőnél van, majd néhány óra múlva újra a postán. Megint csak nem sikerült kézbesíteni. Megjegyzem, nem csodálom, hiszen a ház közelében sem jártak és így valóban nem könnyű. Egy értesítést bedobhattak volna a postaládába, ha már beljebb nem jutottak, de még azt sem tették meg.

Írtam egy panaszlevelet, aztán megnéztem a nyomkövető oldalon, hol jár a csomagom. Már azt írták, letétben van az egyes számú postán. Remek, gondoltam, az jó messze van, holnap gyalogolhatok oda. Szerencsére tíz perc múlva email jött, hogy személyesen átvehetem az ötös számú postán. Erre gyorsan felöltöztem és odarohantam, mert ha még tíz percet várok, a következő emailben már talán egy bangladesi rizsföldre küldik és onnan még nehezebb lesz visszaszerezni.

Szerencsére gyors voltam és megmentettem a csomagot. Most várom, mit válaszolnak postáék, közben nézegetem a könyvet, ami nem egészen olyan lett, mint amilyennek gondoltam, de ez már egy másik történet.

Frissítve! Kereken egy hónap múlva megérkezett a válasz a panaszlevelemre, hurrá! Azt írják, első alkalommal megkísérelték kézbesíteni a csomagot, de nem jártak sikerrel. Hogy miért nem, az a levélből nem derül ki. Ezután megpróbáltak felhívni, de nem volt meg nekik a telefonszámom. Ez igaz. Szolgáljon mentségemre, hogy azt hittem, ha egész nap otthon ülök egy működő ajtócsengő és kaputelefon társaságában, nem lesz rá szükségem.

Három nap múlva ismét megpróbálták a dolgot, de ekkor sem sikerült, az ok most sem derült ki. Állításuk szerint a kézbesítő értesítőt hagyott hátra. Talán ez volt a baj. A hátrahagyás helyett be kellett volna dobnia a postaládámba, akkor talán elhinném, hogy itt járt.

A történet tanulsága tehát a következő: ez van!

Az Underground Kiadó webshopjában újra rendelhető a Láthatatlanok! Ahogy régebben már írtam, bizonyos nyomdatechnikai okok miatt (ez a nyomdai árak túlzott emelkedését jelenti ilyen nagy oldalszámú könyvek esetén) két kötetre kellett szednünk a 636 oldalas könyvet. Ha rendelni szeretnél belőle, az oldal tetején lévő Vásárlás menüpontra kattintva megteheted!

...és itt az első fejezet második része. Ha van kedved, írd meg kommentben, hogy tetszett, mi jut eszedbe róla, vagy amit csak akarsz!

Tehát:

A fiú vergődni kezdett, két kezével megpróbálta eltolni Javier fejét, de a vámpírkölyök akkor már csak a vér szagát érezte. Lefogta a fiú kezeit és szorosan tartotta. Nem akarta bántani, de nem volt abban az állapotban, hogy a lelkével foglalkozzon. Félig ráfeküdt, érezte Killian testének melegét és tudatának kétségbeesett kuszaságát.

A kis tolvaj egy darabig még küzdött, aztán hirtelen elernyedt, de Javier szinte észre sem vette, a fiú vérének édes zamata kezdte elvenni az eszét. Csak ivott, mintha soha nem akarná abbahagyni és képtelen volt bármi másra gondolni.