Most jövök egy másik weboldalról, ahol valaki amiatt panaszkodott, mert mindenféle személyes problémája van, alkohol- és gyógyszerfüggő, pszichiátriai gondjai vannak, nem látja a kiutat, nincs rendes munkahelye és nyilván ezekből fakadóan még egy sor olyan gondja is van, amit nem írt le, mert nem volt hozzá hely, idő és/vagy lelkierő. Erre jön egy aktuális megmondóember, aki olyanokat ír neki válaszként, hogy "Ne add fel!", "Szedd össze magad!", "Az élet szép!", "Az élet értékes, nem szabad eldobnod!", "Meglátod, minden jóra fordul majd, csak akarni kell!" és "Még előtted az élet!".

Tudom, most rettentően primitívnek fogok tűnni, de az ilyen embernek legszívesebben egy akkorát lenyomnék, hogy a tarkóján jönne ki a kezem. Most őszintén: mi a lófaszt kezdhetne szerencsétlen ember egy ekkora idióta kliséhalmazzal? Ezek a mondatok, bármennyire is vigasztaló célzatúak, semmiféle konkrétumot nem tartalmaznak, nem segítenek az első lépés megtételében, nem mutatnak irányt és egyáltalán, teljesen feleslegesek. Egy nyálas amerikai filmben elmennek, ha az ember nem vágyik eredetiségre, de amúgy…

"Szedd össze magad!" - nyilván azért írta, amit írt, mert ez még nem jutott eszébe. Ha össze tudná szedni magát külső segítség nélkül, megtette volna, nem gondolod?

"Az élet szép!" - igazad van. Emberünk ugyan most írta le, hogy nincs munkája, nincs önbecsülése, függő és szociálisan is problémás, de oda se neki: az élet szép. Ha te mondod, biztosan úgy van. A gép előtt ülve nekem is szép (mondjuk ez nem igaz, de hagyjuk).

"Még előtted az élet!" - ez a legszebb. Gondolj bele: semmid nincs, szenvedsz, beteg vagy, de nem tudod, hová fordulj, nem szeretnek, egyedül vagy - és jön valaki, aki közli, mindez nem elég, még az egész élet is előtted van. Hát ha ez nem sarkall arra, hogy megöld magad, akkor nem tudom, mi.

Ehh…