Az egész ott kezdődött, hogy múlt hét csütörtökön kaptam egy levelet a kiadótól, miszerint postázzák a Juvenis próbapéldányát. Ismét egy lépéssel közelebb kerültünk a megjelenéshez, hurrá! Pénteken mutatta is a Posta nyomkövető oldala, hogy már a kézbesítőnél van. Örültem. Annak kevésbé, hogy néhány óra múlva már azt mutatta, hogy sikertelen kézbesítés miatt visszavitték a postára, miközben én még mindig otthon ültem és vártam rá.

Mivel már volt szerencsém a Postához hasonló cégekhez, biztos voltam benne, hogy pénteken már nem akartak dolgozni, inkább hétfőre halasztották. Volt már ilyen, Magyarországon élünk. Hétfőn megint azt láttam, hogy a csomag a kézbesítőnél van, majd néhány óra múlva újra a postán. Megint csak nem sikerült kézbesíteni. Megjegyzem, nem csodálom, hiszen a ház közelében sem jártak és így valóban nem könnyű. Egy értesítést bedobhattak volna a postaládába, ha már beljebb nem jutottak, de még azt sem tették meg.

Írtam egy panaszlevelet, aztán megnéztem a nyomkövető oldalon, hol jár a csomagom. Már azt írták, letétben van az egyes számú postán. Remek, gondoltam, az jó messze van, holnap gyalogolhatok oda. Szerencsére tíz perc múlva email jött, hogy személyesen átvehetem az ötös számú postán. Erre gyorsan felöltöztem és odarohantam, mert ha még tíz percet várok, a következő emailben már talán egy bangladesi rizsföldre küldik és onnan még nehezebb lesz visszaszerezni.

Szerencsére gyors voltam és megmentettem a csomagot. Most várom, mit válaszolnak postáék, közben nézegetem a könyvet, ami nem egészen olyan lett, mint amilyennek gondoltam, de ez már egy másik történet.

Frissítve! Kereken egy hónap múlva megérkezett a válasz a panaszlevelemre, hurrá! Azt írják, első alkalommal megkísérelték kézbesíteni a csomagot, de nem jártak sikerrel. Hogy miért nem, az a levélből nem derül ki. Ezután megpróbáltak felhívni, de nem volt meg nekik a telefonszámom. Ez igaz. Szolgáljon mentségemre, hogy azt hittem, ha egész nap otthon ülök egy működő ajtócsengő és kaputelefon társaságában, nem lesz rá szükségem.

Három nap múlva ismét megpróbálták a dolgot, de ekkor sem sikerült, az ok most sem derült ki. Állításuk szerint a kézbesítő értesítőt hagyott hátra. Talán ez volt a baj. A hátrahagyás helyett be kellett volna dobnia a postaládámba, akkor talán elhinném, hogy itt járt.

A történet tanulsága tehát a következő: ez van!