Előrebocsátom, a történetnek nincs tanulsága, még csak slusszpoénja sem, egyszerűen kikívánkozott belőlem. Így aki elolvassa, ne várjon sokat, mert könnyen úgy járhat, mint én.

Tehát.

Karola néni hetvenes éveiben járó asszony, szegről-végről rokonunk, a család azon ágához tartozik, amelyet csak úgy emlegetünk magunk között, hogy "azok". A főváros egyik lepusztult panelrengetegének közepén él férjével, Pista bácsival. Mindketten nyugdíjasok, a néni takarítónőként dolgozott, a bácsi cipész volt, most napjaik eseménydús semmittevéssel telnek, általában tévét néznek a nap huszonhét órájában és nagyon kedvelik a főzőcskézős műsorokat.

Karola néni szereti nézni, ahogy a sztárséfek, jelentsen ez a szó akármit is, fél perc alatt összedobnak másfél mázsányi albán fehér homárt Arnoux de Maison-Rouge-módra pikánsan fűszerezett genovai répamustáros mártással és mákos pacalsalátával. Szívesen ábrándozik arról, hogy egyszer majd ő is… ennek ellenére mindketten évtizedekkel ezelőtt végérvényesen leragadtak a húsleves-rántotthús-bejgli szentháromságnál és mára elméleti esély sem mutatkozik arra nézve, hogy valaha is túllépnek rajta.

Ennek ellenére időnként felmerül bennük, legfőképpen Karola néniben, hogy jó lenne lecserélni a régi, negyvenéves panelházi szériatartozék gáztűzhelyet valami modernebbre, lehetőleg olyasmire, amivel ezek a derék tévés szakácsok dolgoznak, mert ott csak egy gombnyomás és a sütő készen áll, szemben az ócska gáztűzhellyel, ahol még azt sem lehet megmondani, hány fok van odabent.

Legutoljára engem találtak meg, hogy mint afféle műszaki ember (azaz olyan személy, aki képes öt másodpercnél rövidebb idő alatt megtalálni a tévé távirányítóján a bekapcsológombot) segítsek nekik lebonyolítani a cserét. Egy álmos vasárnap délelőtt elmentünk hát egy néven nem nevezett pláza néven nem nevezett boltjába, hogy megszemléljük a felhozatalt. Találtunk is mindenféle tűzhelyeket hosszú tömött sorokban.

Itt az öregek kettéváltak. Pista bácsi végigszaladt a soron és gyors összehasonlítást végzett a különféle készülékek műszaki jellemzői tekintetében, míg Karola néni elgondolkodva szemlélte a közszemlére kitett főzőlapokat.

Először hozzá léptem oda, mert nagyon tanácstalannak tűnt. Rámutatott az egyik kiállított indukciós főzőlapra, majd megkérdezte, hogyan lehet ezen főzni, hiszen… a kérdés felénél elmosolyodtam és arra gondoltam, azt fogja megkérdezni, hogyan jön ki ebből a sima lapból a gáz és már hozzá is kezdtem volna a magyarázathoz, miszerint ezek elektromos árammal működnek, de Karola néni valami egészen másra volt kíváncsi. Nevezetesen arra, hogy miért vannak ezek a lapok negyvenöt fokos szögben beszerelve, hiszen így leesik róluk a fazék. Először azt hittem, viccel, de a szemébe nézve rájöttem, hogy teljesen komoly kérdéssel állunk szemben. Ettől kicsit megrémültem, hiszen a feladat most sokkal nehezebbnek tűnt, mint eddig.

Gyorsan elmagyaráztam, hogy csak a jó rálátás kedvéért, de láttam, hogy már megrendült bizalma a modern készülékekben. Gyorsan átszaladtam hát Pista bácsihoz, aki gyanúsan elégedett arccal álldogált az egyik legolcsóbb tűzhely előtt és azt mondta, megtalálta a tökéletes megoldást. Jeleztem neki, hogy azért komoly különbségek vannak a kiállított tűzhelyek között, de azt válaszolta, hogy végignézte a tízsoros leírásokat és úgy látta, mindegyik ugyanazt tudja, hiszen a teteje gáz, az alja villany és alsó sütés, felső sütés mindegyikben van. Amikor rákérdeztem, hogy véleménye szerint miért kerül a sor másik végén lévő darab majdnem háromszor annyiba, mint az, amelyiket kinézett magának, hamiskás mosollyal rám nézett és rövid betekintést kaphattam a globális zsidó összeesküvések titokzatos világába, ahol mindenféle hamis ígéretekkel és átverésekkel próbálják kicsalni az embertől az utolsó filléreit is, pedig csak egy kis józan észre lenne szükség ahhoz, hogy az ember átlásson a szitán.

Ez utóbbival, mármint a józan ész szükségességével magam is egyetértettem, de óvakodtam ezt hangosan kimondani. Feljegyeztük a Kiválasztott típusát és otthonunkba tértünk. Aznap délután körbenéztem az interneten és ugyanazt a tűzhelyet jelentősen alacsonyabb áron megtaláltam egy nem is olyan távoli boltban. Átballagtam tehát néniékhez és előadtam, miszerint lefoglalom és holnap elmehetünk megvásárolni. Összenéztek és beleegyeztek, nem felejtve el megjegyezni, miszerint igazi úriember vagyok.

Másnap reggel útra készen betoppantam, Pista bácsi azonnal frissen lefőzött kávét varázsolt elém, mellé tej, tejszín, cukor, mazsolás kalács, valamint répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Rosszat sejtettem, ez nem vallott rájuk, a realitásokhoz sokkal közelebb állt volna a piskótának készített, de keksznek sikerült tészta, amit leginkább lombfűrésszel lehetett volna szeletekre vágni.

Kérdőn néztem az öregre, aki közelebb hajolt.

– Karola még nem mondta? – kérdezte. Felsóhajtottam, nekiláttam a kávénak és a kalácsnak, noha egyikért sem voltam oda, de már láttam, hogy szükségem lesz a plusz kalóriákra. Ekkor megjelent Karola néni és ketten, egymás szavába vágva elmesélték, hogy miután… érted, miután tegnap este elmentem tőlük, ők még egyszer összegyűltek a konyhaasztal körül és újra átbeszélték a dolgokat.

Karola néni nagyon fél a tűzhelytől, mert az bonyolult, még gombokat is látott rajta és ő már túl öreg ahhoz, hogy programozzon, a mindenféle üzemmódok is igen ijesztőek, mert hát ki tudja azokat megjegyezni, ő meg nem ért hozzá.

Ez a kijelentés egyébként ("nem értek hozzá") minden olyan alkalommal elhangzik, amikor valami új dolgot kellene elsajátítani, függetlenül az új dolog mibenlététől és az információ befogadásának nehézségi szintjétől. Volt már szerencsém hallani az azóta eldobott ("úgysem használjuk") mobiltelefon, a tévé távirányító, a videomagnó, a fényképezőgép és a konyhai robotgép esetében is.

Karola néni még hozzátette, ő ennek ellenére nincs a tűzhely ellen, de Pista bácsi… és legyintett egyet, jelezve, hogy az öreg makacsságán fog elbukni a projekt.

Pista bácsi kijelentette, hogy felesleges ennyi pénzt kidobni, hiszen az alsó meg felső sütést, a grillezést eddig sem használták, mégis szép kort értek meg, tehát ezután sem fogják. Megpróbáltam azzal érvelni, hogy az előző készüléknek nem is voltak ilyen funkciói, de Pista bácsi csak legyintett: ő még csak benne lenne a dologban, de Karola néni… miatta nem lehet ilyesmit venni, mert fél tőle.

Vettem még egy szelet kalácsot, Pista bácsi újabb adag kávét töltött és várták, hogy robbanjon a bomba, de nem történt semmi. Miután jóllaktam, hazaballagtam és megfogadtam, miként tettem azt a mobiltelefon, a tévé távirányító, a videomagnó, a fényképezőgép és a konyhai robotgép hasonló módon végződött esete után, hogy legközelebb már tényleg nem hagyom magam.

Majd azt mondom, hogy nem értek hozzá.