Orphaned Land. Előzőleg azt mondtam, hogy a Pretty Maids-t nem igazán ismerik, az Orphaned Landdel még inkább így áll a helyzet, én is csak véletlenül bukkantam rájuk, valami egészen más stílusú zenét kerestem, de nagyon örülök, hogy megtaláltam őket.

Amikor húsz évvel ezelőtt elkezdték, dallamos death metált nyomtak, legalábbis nekem annak tűnik, a hivatalos műfaji besorolás nem igazán érdekel. Mostanra eljutottak a progresszív metálig. Ami érdekessé teszi őket, egyrészt a származásuk, másrészt a zenéjük. Izraelből valók, ami meglepett, sosem gondoltam volna, hogy arrafelé metált is játszanak, inkább tippeltem volna a népzenére és a popra. A zenéjükben rengeteg folkos elem van, jellegzetes keleti hangszerekkel és dallamokkal, néhol hegedűvel, kórussal és ami igazán különlegessé teszi őket, hogy az angol mellett helyenként héber, latin, arab és török nyelven is énekelnek.

Az első dal, amit hallottam tőlük, a Sapari volt, az egyik legnagyobb slágerük (bár ebben a műfajban nem szívesen használom ezt a szót). Ebben a dalban benne van majdnem minden, amit jellemzi az Orphaned Landet: Kobi Farhi énekes összetéveszthetetlen hangja, a népzenei elemek, a fogós dallamok és természetesen Shlomit Levi, a női énekes, akinek a hangjától még mindig lepadlózok. Ami itt nincs jelen, az Kobi death-es hörgése, de abból is mutatok majd.

A kedvenc lemezem a 2010-es The Never Ending Way Of ORWarriOR, remekül összefoglalja, milyen zenét játszanak. Vannak lassabb, melodikus számok, gyönyörű énekkel, gyorsabb, technikás darabok mindenféle egzotikus hangszerekkel és gyors, death-es őrületek. Külön meg kell említeni Yossi Sassi gitárost, az OL fő zeneszerzőjét, aki mindenen képes játszani, amit pengetni kell (ő sajnos azóta otthagyta a bandát, nagyon kíváncsi vagyok, mire mennek nélküle). Az egyik kedvencem a Disciples Of The Sacred Oath II, ezt is mutatom. A dal közepén az arab nyelvű betéttől mindig feláll a szőr a karomon :)

Később visszavettek a lendületből, a 2013-as All Is One már sokkal inkább progresszív rock, mint bármi más, a lassú számok dominálnak rajta, ezek viszont hihetetlenül hangulatosak, vegyük mindjárt a címadó dalt. Itt érdemes szót ejteni arról, miről is szólnak a dalok. Nagy részben az ábrahámi vallásokhoz kapcsolódnak, bibliai történeteket mesélnek és mint ahogy a lemez címe is mutatja, arról beszélnek, hogy itt az ideje végre abbahagyni az értelmetlen háborúkat és megpróbálni békében élni egymás mellett, hiszen egyek vagyunk, egy az istenünk, miért ne lehetne egy a célunk is?

Vannak, akik számára a vallásos hangulat és szövegek ellenszenvesek. Nyugi, az Orphaned Land nem térít, nem akar meggyőzni, hacsak arról nem, hogy ne gyűlöljük egymást. Magam is ateista vagyok és harapok, ha valaki bepróbálkozik nálam, de itt nem érzem, hogy olyasmit mondana, amit nem akarok befogadni. Csak hallgasd meg mondjuk a Let The Truce Be Known vagy a Brother című számot és érteni fogod.

Végezetül a legnagyobb kedvenc, a Mabool lemezről, a Norra El Norra: