Van ez a régi vicc, én Rákosi Mátyással hallottam, de nincs kizárva, hogy még nála is régebbi. Így szól:

Rákosi Mátyást egy kis faluba ette a fene és ott meglátott egy kisfiút, aki az út szélén egy kosárnyi kiskutyát rakosgatott ide-oda és közben motyogott magában. Rákosi elvtárs közelebb ment és hallotta, mit mond a gyerek:
- Ez kommunista... ez nem kommunista... ez is kommunista... ez nem az...
Törte a fejét, miről lehet szó, de nem tudott rájönni, így rákérdezett:
- Te gyerek, mi az, hogy ez a kutya kommunista, az meg nem?
- Hát amelyiknek még nem nyílt ki a szeme, az kommunista...

Tudom, nem olyan jó vicc, bár a maga idejében bizonyára ért vagy öt év börtönt. Ma már nincs Rákosi elvtárs és nincs kommunizmus (igaz, soha nem is volt), de a vicc aktuális, csak a "kommunista" szót kell egy másikkal helyettesíteni.

Arról jutott eszembe ez a kis történet, hogy mostanában sok ilyen csukott szemű kiskutyát látok magam körül, akik meg vannak győződve arról, hogy az övék a környék legszebb kutyaháza, a kerítés kolbászból van és a tálkájukban szép szelet disznóhús fekszik. Pedig talán már ők is sejtik, hogy a házacska düledezik, a kerítés korhad és a tálkában is csak kutyatáp van, de amíg csukva van a szemük, álmodozhatnak.

Kiskutyáim! Ha kinyitnátok a szemeteket, nem csak azt látnátok, hogy a valóság nem olyan szép, mint az álmotok, hanem észrevehetnétek azt az embert is, akibe ha úgy istenigazából, egy frissen nyílt szemű kiskutya minden dühével beleharapnátok, talán hamarabb felépülne az új kutyaház és ha egyhamar nem is lesz kolbászból a kerítés, de legalább a tálkában újra ott lenne a disznóhús.

Mert disznó az van bőven...