A moly.hu-n olvastam, hogy minden regény első mondatát ütőssé teszi, ha második mondatnak odaírjuk mögé, hogy "Aztán megkezdődött a mészárlás." Kipróbáltam eddigi könyveimmel. A Láthatatlanok I. esetében egész jól hangzik, szinte kedvet kaptam ahhoz, hogy ezt a világot keresztezzem a Vértestvérek világával és hagyjam, hogy Javier a szó minden értelmében elharapózzon egy századfordulós kollégiumban:

Összerezzentem, amikor a nehéz kapu hangos csattanással bezárult mögöttem. Aztán megkezdődött a mészárlás.

A második részt is sejtelmessé teszi:

Egy kispárna repült keresztül a szobán, egyenesen a hangosan berregő ébresztőóra felé, amely a következő pillanatban hangos csattanással vágódott a falnak és két panaszos nyiffanás után elhallgatott. Aztán megkezdődött a mészárlás.

A Vértestvérek első mondatához legalább ennyire illik:

A csőcselék ismét gyülekezett, a főtéren egyre nőtt a tömeg. Aztán megkezdődött a mészárlás.

A Juvenisnél már kevésbé ütős a dolog, mentségemre szolgáljon, hogy amikor írtam, még nem tudtam, hogy erre is figyelnem kell:

Már majdnem sikerült, egyetlen mozdulat hiányzott ahhoz, hogy végre megkaparinthassa, de nem volt elég ügyes. Aztán megkezdődött a mészárlás.

Az első, Mindenféle Vackok elnevezésű polcomról levett könyv Varga Domokos Ipiapacs című regénye. Az ember mindjárt nagyobb izgalommal készül neki az olvasásnak egy ilyen második mondat után:

Amióta kitört a vakáció, a Göcsör gyerekek egész álló nap odahaza hancúroztak, vagy az erdőn csatangoltak. Aztán megkezdődött a mészárlás.

Egész jó játék...