Ki vagy?

Lord Garcon. Nyilván nem ez a valódi nevem, ezt akkor használom, ha írok, hogy megkülönböztessem magam attól az embertől, aki egyébként vagyok.

Miért kell megkülönböztetned magad - önmagadtól?

A való életben senki sem tudja, hogy én vagyok Lord Garcon. Az az ember, aki minden reggel felkel és elmegy dolgozni, tanácsokat ad, különféle feladatokat végez, utána bevásárol és hazamegy, főz, néhanapján takarít és esténként tévét néz, nem azonos Lord Garconnal. Egy kicsit olyan ez, mint Dr. Jekyll esete, csak én más módon változok át Mr. Hyde-dá és máshogy élem ki magam. Így megengedhetek magamnak olyan írásokat, amelyeket a saját nevem alatt nem jelentethetnék meg, mert az engem ismerő emberek nem tudnák hová tenni őket.

Mikor kezdtél írni és miért?

Nagyon régen, még általános iskolába jártam, amikor elkezdtem egy történetet, amely a kedvenc filmem világában játszódott. Nem tudom, miért csináltam, egyszerűen jólesett. Aztán elkezdtem egy másikat, ez már egy másik világban játszódott és egy harmadikat, egy negyediket, de egyiket sem fejeztem be, mert elfogytak az ötletek és a kitartás. Ennek ellenére azt gondoltam, az én írásaim is lesznek olyan jók, mint az eredetiek.

Voltak olyan jók?

Hagyjuk…

Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni az írással?

Középiskolás koromban. Akkor kezdtek el a történeteim rólam szólni, jobban mondva arról az emberről, akivé válni szerettem volna. Ezeket sem fejeztem be, mégis azt gondolom, jól tettem, hogy megpróbáltam, mert lassan kialakult, hogyan és mit akarok írni. Elkezdtem arra használni az írást, hogy megoldjak, feloldjak bizonyos problémákat, legalábbis papíron. Valamiféle terápia lett és voltak időszakok, amikor használt.

Tehát elsősorban magadnak írsz?

Igen. És nem. Azért írok, mert közben jól érzem magam. Élvezem, ha újabb és újabb részleteket találhatok ki és irányíthatom a karaktereket, tehát mondhatjuk, hogy igen, magamnak írok. De azt akarom, hogy mások is ismerjék meg ezeket a történeteket, ezért adtam ki az első könyvem és ezért fogom folytatni egészen addig, amíg tudom.

Mit élvezel a legjobban?

Azt, hogy a saját világomban isten lehetek.

Ez azt jelenti, hogy amit nem tehetsz meg a valóságban, megteszed a történeteidben?

Ez azért nem ennyire egyszerű. A történeteim nem rólam szólnak, illetve csak annyira vagyok jelen a saját könyveimben, amennyire mások is. Vannak olyan dolgok, amiket a szereplőim megtesznek, mert megtehetnek, nem kötik őket azok az erkölcsi, etikai vagy akár fizikai törvények, amelyek a valós életben gátolnák őket. Ilyen értelemben valóban azt teszem meg, amit egyébként nem tehetnék. De az, hogy egy karakter mondjuk embert öl vagy véleményt mond valamiről, nem jelenti azt, hogy adott esetben én is megölnék valakit vagy ugyanazt a véleményt mondanám a magaménak. Ez csak egy játék.

Írónak tekinted magad?

Nem. Írok és már jelent meg könyvem, de nem vagyok író.

Miért indítottad ezt a blogot?

Próbaképpen. Még nem igazán tudom, mit fogok kezdeni vele. Vannak ötleteim, de még nem alakult ki, mi lesz a fő irányvonal. Természetesen be fogom mutatni a könyveimet, esetleg azokat a történeteimet is, amelyek soha nem jelennek meg könyv alakban. Talán beszélgetést kezdeményezek bizonyok témákról, már ha lesz kivel. Megmutatom a kedvenc zenéimet és talán arról is beszélek, mit gondolok a világról.