Szóval ott hagytuk abba, hogy elkezdtem metált hallgatni. Kérdezték már, miért akartam rocker lenni? Erre általában csak pislogok, mert nem értem. A zenei ízlés nem választás kérdése, egyszerűen jól érzem magam, ha ilyesmit hallgatok és idegesít, ha másfélét. Engem is érdekelne, miért alakult így, de annyira azért nem, hogy komolyabban elgondolkodjak rajta. Emlékszem, gyerekkoromban a szobám plafonján felirat hirdette: Modern Talking, a világ legjobb együttese. Most, ezer év után elárulom, miért. Nem azért, mert tényleg annak tartottam őket (bár elismerem, tetszett a zenéjük), az ok egy tárgy volt. Egy olyan tárgy, amit nem arra találtak ki, hogy az ember a szoba mennyezetéhez csapkodja, én mégis erre használtam, ezért a plafon egy darabon foltos lett, ezt kellett eltakarni. Szerencsére anyámék ritkán néztek fel a plafonra, elég idegeskednivalót találtak szemmagasságban is.

Ők egyébként a mai napig nem értik, mi a jó ebben, pedig lett volna idejük megkedvelni: amíg együtt laktunk, hallgathatták eleget :) Számukra még mindig Elvis az isten (és Zámbó Jimmy az ő prófétája) és az együttesek is csak furcsa csoportosulások a "rendes, normális, egyszemélyes" előadókkal szemben, "akiknek még volt nevük".

Tehát zene. Az első kedvencek dallamos metált/hard rockot játszottak. Scorpions, Helloween, Alice Cooper, Skid Row, Guns n Roses, aztán egy nap a már emlegetett A heavy metál kedvelőinek című műsorban leadták a Megadeth So far, so good... so what! című lemezét és én azonnal beleszerettem, pedig annyira más volt, mint amiket eddig hallgattam. Hogy miért? Hát ezért:

A helyzet azóta megváltozott, egy ideje nem figyelek az új lemezeikre, mert számomra semmilyenek lettek. Egy dolog maradt ugyanolyan, Dave Mustaine továbbra is be van oltva éneklés ellen.

Az első Metallica kazettámat egyébként a következőképpen vásároltam: megkérdeztem az egyik osztálytársamat, aki amúgy rocker volt a hagyományos fajtából (szegecselt PVC dzseki, matricák, felvarrók, hosszú haj és egyéb kellékek), hogy "milyen az új Metallica?". A nagy beleéléssel megfogalmazott kritika után ("Hát milyen? Jó bazmeg, jó!") úgy döntöttem, nem kell több vélemény, megvettem. És jó volt bazmeg, jó! :)

Egy kommentben kérdezték, mi van a magyar zenékkel? Az van, hogy nem hallgatom őket. Általában háttérnek használom a zenét, közben még valamit csinálok és rendkívül zavar, ha a szöveg elvonja a figyelmemet. Ha idegen nyelvű a szöveg, azzal nincs gond, mert általában nem értem, főleg ha valami furcsább nyelven énekelnek és így tudok arra koncentrálni, amit csinálok. Na jó, ha éppen nem csinálok semmit és ahhoz kell valami aláfestő zene, akkor van egy Tankcsapda és egy Bikini lemezem, tehát maradjunk annyiban, hogy 99,99%-ban nem hallgatok magyar zenét.

Soha nem volt olyan ember körülöttem, aki ugyanúgy rajongott az effajta zenéért, mint én, leszámítva a feljebb megénekelt osztálytársat. Körül voltam véve olyanokkal, akik mindig a mainstream zenét hallgatták és húzták a szájukat, mert "ez nem zene, csak zaj". Soha nem próbáltam meggyőzni őket, pedig néha kedvem lett volna megemlíteni, hogy DJ Akárky sem a Zeneakadémián szerzett mesterfokozatot samplerre és notebookra írott műveivel.

Megjegyzem, nem zárkózok el teljesen az elektronikus hatásoktól, csak hallgass meg egy The Browning-számot vagy akár egy Amaranthe-t és rájöszz, hogy lehet vegyíteni a két műfajt.

Ahogy belekóstoltam az életbe, ahogy mondani szokták és emiatt egyre dühösebb lettem, úgy jöttek az újabb és súlyosabb zenék, mint a Testament, az Anthrax (szigorúan csak a John Bush-évek), a Metallica első lemezei, az Overkill, a Pantera és a Slayer, utóbbinak a Dead Skin Mask című száma nálam még mindig esélyes a legbetegebb szám címre, a vége miatt a mai napig feláll a karomon a szőr, ha hallom.

Aztán ahogy teltek az évek, csendesedni kezdtem. Def Leppard, Dream Theater (az Octavaruimnál feladtam), Stratovarius, Rhapsody, Hammerfall és "valahány név a naptárban", majd a már említett Pretty Maids, Orphaned Land, de időnként még ma is feltekerem a hangerőt és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a "kisbaltával megyek át a szomszédba"-hangulat.