Két hónapja kezdtem el részenként közölni két megjelent könyvemet, a Láthatatlanokat és a Vértestvéreket. Mindkettőből öt, egyenként is elég hosszú rész került fel az oldalra (linkek a lap tetején) és egyikhez sem érkezett egyetlen komment sem, így ideiglenesen beszüntettem a folytatásokat, mert úgy látom, semmi értelme sincs. Ha valaki kéri a következő részeket, újrakezdem.

Ugyanezt látom ennél a blognál is. Vannak olvasóim, időnként megnézem a statisztikákat és növekszik a megtekintések száma, de senki nem szól hozzá, nincs véleménye, vagy ha van, nem írja meg.

Lassan haladok Juvenis című történetemmel, valahogy nincs ihletem. Hiába van meg a fejemben a történet nagy része, hiába jönnek új ötletek, valahogy nem érzem azt, hogy na, akkor most le kell ülnöm és meg kell írnom. Hiányzik egy kis sikerélmény, hiányzik, hogy valaki megveregesse a vállam és azt mondja: jól van öreg, csak így tovább. Pedig a történet nem rossz, legalábbis nekem nagyon tetszik. A Vértestvérek után (ami a Juvenis előzménye) visszaváltottam E1-be, mert úgy éreztem, így jobban tudom közvetíteni Javier gondolatait. Vannak részek, amelyek sokkal jobbak lettek emiatt, csak kérdés, eljutok-e valaha a befejezéshez.

Próbaképpen felteszem a Juvenis első fejezetét (link szintén az oldal tetején), hátha arra érkezik valamilyen reakció. Jó lenne, hiszen ez az egyetlen módja, hogy megtudjam, érdemes-e folytatnom, változtassak-e valamin vagy megerősítést kapjak, hogy jó az irány.