Mostanában három könyvön is dolgozom. Na jó, ez egy kicsit túlzás. Erős túlzás. Van három ötletem és fogalmam sincs, melyikkel kezdhetek valamit. Egyik sem kész terv, leginkább csak egyes jelenetek, helyszínek és hangulatok vannak meg, egy-egy részlet, beszélgetés, amit már leírtam vázlatként vagy még csak a fejemben létezik. Nem szeretem ezt az állapotot, amikor csak lebegnek a dolgok a szemem előtt, de nem látom még azt a történetet, ami majd ezekből lesz.

Az első ötlet kézenfekvő, a Vértestvérek második része, Javier újabb kalandjai. Ezúttal szeretném komolyabbra venni a történetet és Javier is felnőne egy kicsit, persze csak képletesen. Sokkal inkább az Angyalokra és a velük folytatott harc értelmére lenne kihegyezve a történet. Jólesne boncolgatni egy kicsit, miért is harcol Javier és miért gondolja azt, hogy a konfliktusokat csakis erővel lehet megoldani. Miért menekül, ha valamit komolyabban, felnőttesebben végig kellene gondolni? Mit gondolnak róla az Angyalok, hogyan látják őt? Hatalmas és veszélyes harcosként, aki egyszer a végzetük lehet vagy csak egy kölyökként, akivel vigyázni kell ugyan, de kordában tartható, mivel soha nem lesz vezér belőle? Számít-e egyáltalán, amit csinál vagy nincs is beleszólása a harcba, ami körülötte folyik?

A másik ötlet egy régi álmomon alapul, amikor egy másik világban jártam. Ebből is csak foszlányok vannak meg: egy ember (vagy akár egy csapat), aki képes kaput nyitni más világokba és ott egy szervezet megbízásából afféle futárfeladatokat ellátni. A történet arról szólna, hogy a főszereplő hogyan válik egyszerű emberből, aki számára csak az a világ létezik, amit maga körül lát és amiről az iskolában tanul, olyanná, aki képes felfogni több, párhuzamos világ létét, megérteni más lények gondolkodásmódját és a világuk felépítését. Sajnos ebből a történetből van a legkevesebb konkrét részletem, inkább csak hangulatok, tájleírások és egy, a történetet végigkísérő szál, de azon is gondolkodni kellene.

A harmadik ötlet egy régi történetem újraértelmezése. Ebben nem lenne semmi földönkívüli, semmi természetfeletti, csak egy teljesen átlagos család, ahol hirtelen kirobban egy botrány és az apa olyan helyzetet teremt, ahol minden családtagnak el kellene döntenie, melyik oldalon áll és amikor úgy néz ki, hogy nagy nehezen újra helyreáll a béke, az egyik családtag elmond valamit, amiből kiderül, hogy a problémák csak most kezdődnek igazán. Itt megvan a régi történet, amit felhasználhatok, persze alaposan át kell fogalmazni, ki kell bővíteni és ez sem ígérkezik túl könnyűnek. Adott az apa karaktere, aki igazán nagyot hibázott, de kényszerpályán mozog és ragaszkodnia kell az elképzeléseihez, ha nem akar valakinek sokkal nagyobb kárt okozni, mint a többieknek. Az anya dühös, becsapva érzi magát és nem akar közreműködni az apa terveiben, de azt is tudja, hogy a legkevesebb kárt azzal okozza, ha kompromisszumot köt. A gyerek, aki az egészből nem sokat ért, de lassan mindenre rájön és ő is a maga módján akarja megoldani a helyzetet. A dolgok rendeződni látszanak, de akkor kiderül, hogy ha a legjobbnak tartott megoldást választják, együtt kell élniük valamivel, amit mindkét szülő elutasít.

Szóval itt tartok most és fogalmam sincs, melyik ötletből lesz valami. Szerencsére nem kötnek határidők, így akár évekig is gondolkodhatok, bár ez lenne az, amit mindenáron el akarok kerülni. Igazából a harmadik történetet lenne kedvem megírni, mivel ott megvannak az alapok, de éppen ezért ez lenne a legkönnyebb és ez nem vonz. Az első ötletet Javier miatt szeretem, ragaszkodok a kölyökhöz. A második... az lenne a legnagyobb falat, talán ezért is félek tőle egy kicsit.

Akkor most melyiket válasszam? Nehéz...