Kinyitottam a szemem. Kissé fájt a fejem és furcsán éreztem magam. A bal kezem tompán sajgott és amikor megpróbáltam megmozdítani, belényilallt a fájdalom. A levegő friss volt, de egy kissé gyógyszerszagú és ebből rájöhettem, hogy kórházban vagyok. Első gondolatom Zober volt. Mit tettem? Valóban…

  Csendesen ballagtunk visszafelé, még mindig egymás kezét fogva. Még szinte teljesen sötét volt, az égen ragyogtak a csillagok, kellemes hűvös szellő fújt és a nedves fű illata érződött. Minden olyan csendes és békés volt, szinte hihetetlen volt, hogy még mindig a kollégiumban vagyunk. David…

  "Drága apám! Azért írok csak apámnak, mert nem akarom, hogy anyám bármit is megtudjon erről. Szeretném, ha úgy olvasná ezeket a sorokat, hogy tudja, soha nem követtem el olyasmit, amivel szégyent hoztam volna a Le Chatelier névre és azok a vádak, amelyeket a kollégium és Leblanc úr hozott fel…

  Csendesen ültem a széken. Velem szemben Leblanc úr titkára, elmerülten lapozgatott valami nagy könyvben, néha lejegyzett valamit. Nem is foglalkozott velem, mintha ott sem lettem volna és ennek örültem. Semmi kedvem nem volt kérdésekre válaszolni vagy ami még rosszabb, tanácsokat hallgatni. Zober…

  Semmiről nem tudtam, Jacques engem sem avatott be terveibe. Egy este azt mondta nekem, elmegy az iskolából, hogy Pierre-rel lehessen és már tudja, hogyan fogja megtenni. Nem volt hajlandó többet mondani, csak annyit, hogy talán már holnap indul. Csak arra kért, ha történik velünk valami, levélben…

  Két hét telt el rettenetes bizonytalanságban. Néha úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, úgy éreztem, hogy a tanárok figyelnek bennünket, minden egyes szavuknak jelentőséget tulajdonítottam és néha még éjszaka is azon töprengtem, vajon miért mondták ezt vagy azt. Jacques még rosszabb állapotban…

  Sötét volt a szobában, csak az ablakon szűrődött be némi holdfény. Az ablak résnyire nyitva volt, hogy a szoba levegője egész éjszaka friss maradjon. Az ágyban feküdtem és az utóbbi hetek történésein tűnődtem. Nagyon hiányzott David, olyan régen nem találkoztunk úgy, ahogy szerettünk volna. Igaz,…