Felálltunk és elindultunk az ajtó felé, de Garreau úr utánam szólt:
– Marc, ön maradjon még egy kicsit, kérem.
Jacques is megtorpant, összenéztünk, aztán Jacques lassan elsétált. Még láttam, hogy az ajtóból visszanézett, majd eltűnt a folyosón. Garreau úr becsukta az ajtót és intett, hogy üljek…