Hajnalban felriadtam. Felültem az ágyban és megpróbáltam felidézni utolsó álmom gyorsan tovatűnő foszlányait. Szinte semmire nem emlékeztem belőle, csak hangulatokra és színekre. Nem volt egyértelműen félelmetes, inkább csak nyugtalanító, nem szerepeltek benne szörnyek, nem üldöztek, de mégsem…
A karácsonyi vacsora maga volt a rémálom. Apám vidám volt, beszélgetett, kérdezősködött. Minden pillanatban attól féltem, hogy Marcel összeomlik és sírni kezd vagy megkérdezi apámat, miért titkolta el előle az apja halálát. Mindennél jobban vártam a vacsora végét, noha csak az előételnél…
A karácsony előtti utolsó estén bementem Marcelhez, csak jó éjszakát akartam kívánni neki. Az ágyán ült és szomorúan forgatott valamit a kezében. Amikor felnézett, láttam, hogy könnyes a szeme. Meg sem próbálta eltitkolni, hogy sírt. Tudtam, hogy az apjára gondolt, talán már sejti is, miért nem…
Az első otthon töltött napom nagyon gyorsan eltelt, mire feleszméltem, már az ágyamban feküdtem és azon gondolkodtam, mennyiben fogja megváltoztatni az életem a tény, hogy Marcel is itt van velünk. Féltem a találkozástól és legszívesebben a hátsó lépcsőn surrantam volna be a kastélyba, hogy ne…
Eltelt a november, lassan közeledett a karácsony és a furcsán otthoni hangulat ellenére egyre gyakrabban gondoltam arra, hogy néhány hét múlva itt a karácsonyi szünet. Eszembe jutott, milyen régen láttam utoljára anyámat és hogy mennyire hiányzik. Csak most gondolkodtam el azon, hogy több mint…
Este volt, Daviddal a könyvtárban ültünk, a leghátsó asztalnál. Egymás mellett ültünk és egy nagyméretű könyvet lapozgattunk. Rajtunk kívül már senki nem volt a teremben, csend volt és kellemes meleg. Festményeket nézegettünk, néha nevettünk a számunkra furcsa öltözékeken és arckifejezéseken,…
Szombaton megérkeztek az új szobatársaink, akiket már vártam, bár jobban szerettem volna, ha egyedül maradhatok Jacques-kal. Georges és Francois ikrek voltak, valahonnan Marseille mellől jöttek. Alacsonyak voltak, rövid szőkésbarna hajjal és zöld szemekkel, drótkeretes szemüveggel. Ez volt az…
Felálltunk és elindultunk az ajtó felé, de Garreau úr utánam szólt:
– Marc, ön maradjon még egy kicsit, kérem.
Jacques is megtorpant, összenéztünk, aztán Jacques lassan elsétált. Még láttam, hogy az ajtóból visszanézett, majd eltűnt a folyosón. Garreau úr becsukta az ajtót és intett, hogy üljek…
A felkelő nap sugarai fényes csíkokat rajzoltak a szoba mennyezetére. Az ablak nyitva volt, de a spaletták be voltak hajtva, így a napfény csak a réseken keresztül tudott behatolni a szobába. Kellemesen hűvös volt és szinte teljes volt a csend, csak néha hallatszott be az utcáról valami halk…
A délutánt a kertben töltöttem, a ház előtt sétálgatva vagy a lépcsőn ülve. Néha kimentem a kapuhoz és kíváncsian álltam az út mellett. Ahogy telt az idő, úgy lettem egyre türelmetlenebb és elkeseredettebb. Ötpercenként néztem rá az órámra, amelyet a kezemben szorongattam. Kezdtem unatkozni,…