Teltek a napok és eljött a hétfő. A délutánokat tanulással töltöttük, néha együtt a könyvtárban, de legtöbbször egyedül, mert nem akartuk, hogy ebből legyen baj. Hétfőn természetesen feleltem földrajzból, de szerencsére a tanár meg volt elégedve velem, egy kicsit büszke is…

Bouches már másnap értésemre adta, valóban nem kivételezik velem. Felhívott felelni és meglehetősen sokat kérdezett, nem csak az aznapra feladott anyagból, hanem az előzőekből is. A történelem soha nem tartozott kedvenc tárgyaim közé és nem is készültem. Végül több mint tíz…

A könyvtárban ültem, előttem egy könyv hevert az asztalon. Kényszerítenem kellett magam, hogy olvassak, gondolataim elkalandoztak. Az utóbbi néhány hétben szinte semmit nem tanultam, az órákon sem figyeltem, Bouches úr meg is jegyezte, hogy ideje lenne összeszednem magam, ha jó…

Valami fényességre ébredtem, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok, mennyi idő telhetett el, pillanatok, percek vagy órák. Éles fény vakított el. Nagyon megijedtem, arra gondoltam, talán elaludtunk és már reggel van. Akkor döbbentem rá, hogy még mindig átkarolva tartom Davidot. Hirtelen…

Jacques már várt, az ágyán ült és beléptemre letette a könyvet, amit olvasott. Nem szólt semmit, de ahogy rám nézett, tudtam, mit akar kérdezni. – A kertben voltam – mondtam, hogy megelőzzem kérdéseit. – A kertben – mondta olyan hangon, amit akár közömbösnek is lehetett…

Amikor visszatértem a tantermünkbe, Jacques kérdőn nézett rám, de nem szólt semmit, nyílván úgy gondolta, majd magam is elmondom, mi történt az igazgatónál. Leültem és elővettem füzeteimet, de képtelen voltam a tanárra figyelni, egyre az járt az eszemben, mennyire ostobán…

Néhány társammal a könyvtárban segédkeztem Gilbert úrnak, így késve érkeztem a feldíszített nagyterembe. Megálltam a nagy kétszárnyú ajtó mellett, onnan hallgattam a tanévnyitó beszédet. Körbenéztem a teremben. A kastély, amely otthont adott a kollégiumnak, régen egy…

Nehéz napok következtek. Reggelenként csendesen készülődtünk, néha egész nap nem szóltunk egymáshoz, valami furcsa, sértődöttséggel vegyes beletörődéssel viseltük az együttlétet. Jacques az első napokban úgy viselkedett, mintha ott sem lettem volna, észre sem vett,…

Az utolsó előtti napon bementem anyám szobájába, hogy valami olvasnivalót keressek. A saját könyveimet már régen kiolvastam, Etienne bácsi könyveit is átlapoztam, de mérhetetlenül unalmasnak találtam őket, pedig többször is elhatároztam, hogy elolvasom őket. A bácsi tudósoknak…

Reggeli után benéztem Marcel szobájába, a kis vendégszobát kapta meg az enyémmel szemben. Az ablaknál állt és a kertet nézte. Megálltam az ajtóban és csak néztem, barna apródfrizurájával, szűk kék nadrágjában és fehér pulóverében az ablakkeretnek dőlve kedves látvány…