A kórterem előtt megállt és kinyitotta az ajtót. Belépett, maga előtt tolva a kocsit. A szobában négy ágyat látott, mind a négyen feküdtek. Azonnal látta, hogy egyikük alszik, a másik három felnézett, amikor meglátták. Javier elengedte a tolókocsit, az még gurult egy métert, aztán megállt. Nem…
Vasquez azt tanította, soha ne bízzon meg az emberekben. Eleinte nem értette, miért ne tehetné, aztán megtanulta. Már nem is emlékezett, hányszor árulták el, hányszor akarták katonák vagy egyéb fegyveresek, rosszabb esetben az Angyalok kezére juttatni, hányszor akarták megölni csak azért, ami.…
Reggel furcsán érezte magát, az éjszaka mintha álmodott volna. Megjelent előtte Javier és megcsókolta. De ha itt volt, miért nem ölte meg? Egyértelműen a tudomására hozta, hogy nem akarja folytatni és ahogy látta, a végén Javier elfogadta, hogy nincs más választása.
Másnap reggel anyja ment be…
Andrea élete legnehezebb napjain volt túl. Amikor Javier kilépett az ajtón, biztos volt benne, hogy egy-két órán belül valaki felhívja majd a kórházból és közli vele, hogy Dávid meghalt. Megpróbált lélekben felkészülni, várta a csörgést, hogy felvehesse a kagylót és végre kiadhassa magából a…
Az ágyon ült, hátát a falnak vetve, magához szorítva Dávid régi játékmedvéjét. Késő este volt, odakint régen besötétedett, a nyitott ablakon hűvös levegő áradt a szobába. Andrea a nappaliban ült, ugyanolyan mozdulatlanul, mint ő. Javier elmondta neki, mi történt odabent. Tudta, hogy ez az este…
Az út a kórházig eseménytelen volt. A hátsó ülésen ült, hogy szemmel tarthassa Andreát, mert nem bízhatott meg benne, közben fél szemmel az utcákat nézte. Az elmúlt napokban sokat gondolkodott azon, mit tegyen. Mindenképpen át akarta változtatni Dávidot, több okból is. Az első és legfontosabb ok…
Negyvenegy, negyvenkettő, negyvenhárom… százhatvan, hatvanegy, hatvankettő, hatvanhárom, megvannak az álmennyezet kazettái. Remek. Épp, ahogy félórával ezelőtt.
Felnézett az infúziós állványon lógó palackra. Egy könyvben azt olvasta, ha levegő kerül az infúziós csőbe, megáll tőle a szíve.…
Javier belépett, letette a táskákat a földre és gondosan becsukta maga mögött az ajtót. Körülnézett, feltérképezte a lakást, igyekezett mindent megjegyezni, amit csak lát. Akárhogy is, most az ellenség házában van. Andrea lerúgta a cipőjét és fáradtan leült a konyhai székre, Javier utánament és…
Képek. Valóságosnak tűnnek, de nem azok. Csak képek, fekete-fehérek, színesek, tompák, halványak vagy élesek, vibrálóak. Mindegyik jelent valamit, néha még tudja is, hogy mit, egyre csak jönnek és nem emlékszik rá, mikor érkezett az első, mintha mindig is ott pörögtek volna a szeme előtt. Furcsán…
Kábultan feküdt a pincében, a hideg levegő és a friss vér segített, hogy valamennyire magához térjen. Nem tudta, mennyi ideje fekhet itt, talán egy napja, talán kettő. Kész csoda, hogy még nem talált rá senki, ebben az állapotban nem tudta volna megvédeni magát. Úgy látszik, mégis Alene-nek volt…