Vértestvérek - 33. rész
19. fejezet
Az ablakmélyedésben ült, hátát a falnak támasztva. Az ablaküveg mocskos volt, kezével kis tiszta foltot törölt bele és azon keresztül nézte az udvart, a szélben hajladozó félig kiszáradt fa kopasz ágait és a kút káváját, amely körül mindenféle szemetet kergetett a szél. A telihold fényénél minden furcsa, halvány, sárgás fényben fürdött. A látvány ismerős volt számára, szerette ezt a fényt, mert mindennek békés és lágy külsőt adott. Úgy érezte, a nap néha túlságosan élesen mutatja a tárgyakat, ezzel kihangsúlyozza azt is, aminek egyébként nem lenne semmi jelentősége. Kedve lett volna sétálni egyet odakint, de nem mozdult.