Fél órányi ugrálás, a medence körül való szaladgálás, egymás vízbe lökdösése és a szelídebb pillanatokban néhány csók után lefeküdtek a medence partjára. A padló egy kissé hűvös volt már, ezért leterítettek egy nagy törölközőt és arra feküdtek. Remy vizes hajjal pontosan úgy nézett ki, mint azon…

  – Hogyan tudsz bemenni az iskolába és a szemükbe nézni? – Miért ne tudnék? Nem követtem el semmit. Szégyelljem magam azért, mert Pierre tetszik és nem Charlotte? Ez olyan hülyeség. Nem tehetek róla, ez nem bűn, nem betegség, én egyszerűen más vagyok, mint a többiek. Ezért miért szégyelljem…

  Julien elgondolkodva tette le a naplót. Ha tovább olvasta volna, talán rájön néhány dologra, de hirtelen megértette, mennyire nincs köze ahhoz, amit Remy leírt. Vajon mit tenne, ha valaki beleolvasna az ő naplójába? Óvatosan visszatette a könyvecskét a helyére és már éppen be akarta csukni a…

  A következő két napon felgyorsultak az események. Marc sokat telefonált, mindenféle ismerősökkel, régi barátokkal tárgyalt, az újabb beszélgetésekben ezekre az ismerősökre hivatkozott és egyre elégedettebben tette le a telefont. Julien nézte, ahogy ceruzával a kezében beszél, néha feljegyez…

  Julien döbbenten meredt a nőre, aki csendesen kortyolt bele a kávéjába. Az első pillanatban nem is volt biztos abban, hogy jól hallotta, amit mondott, de ahogy körbepillantott, már tudta, hogy nem tévedett. Kerim arcán látta a csodálkozást, de nagyapján nem látszott, hogy meglepődött volna, sőt…

  Kerim visszajött, de Julien nem szólt neki Remy látogatásáról. Még nem volt biztos abban, mit fog tenni. Még beszélgettek egy kicsit, majd lekapcsolták a lámpát. Julien sokáig nem tudott elaludni, azon töprengett, vajon szabad-e dühöt éreznie újonnan megismert nagyapja iránt, amikor még azt sem…

  A nappaliban ültek, pontosan úgy, mint érkezésükkor, a különbség csak annyi volt, hogy most Remy is ott kuporgott az egyik fotelben felhúzott térdekkel. Az asztalon egy tálban rágcsálnivaló volt és poharakban kóla és narancslé. Julien körülnézett. Mintha csak egy egyszerű baráti beszélgetésre…

  Ebéd közben Julien néha lopva odapillantott Remyre, egyszerűen nem tudta megállni. Figyelte, hogy a kanalát a levesbe meríti, ahogy a kenyeret töri. A helyzet nagyon emlékeztette arra a bizonyos iskolai napra, amikor… bosszúsan összeráncolta a homlokát, már megint Martin. Jó lenne már elfelejteni…

  A nappaliban ültek egy alacsony asztal körül. A szoba nagy volt és világos, modern bútorokkal berendezve, a falakon könyvespolcok, rajtuk százával a könyvek, kisebbek és nagyobbak, szürkék vagy színesek. Középen az asztalka körül négy kényelmes karosszék állt, ezekben ültek most. Az ablak alatt…

  Másfél óra múlva már a buszon ültek. Julien az ablakhoz ült, Kerim átengedte az ülést, azt mondta, ő inkább aludni akar még akkor is, ha csak két órányi útról van szó, amúgy sincs semmi az út mentén, amit mindenáron meg akarna nézni. Julien még mindig a földön hagyott emberen töprengett. Mi van,…