Már kilenc óra is elmúlt, amikor lefékezett mellette Momo kamionja. Julien meg sem állt, nem volt kedve beszélgetni, vitatkozni vagy egyáltalán, Kerimre nézni. Hallotta, ahogy Kerim utánakiált, de nem állt meg. Aztán valaki megmarkolta a vállát és megfordította. Kerim állt előtte és igencsak…

  A fülke elég nagy volt hármójuknak, Kerim és Julien kényelmesen, de azért szorosan egymás mellett ült. A hátizsák a lábuk előtt feküdt. Julien a sofőrt nézte, aki egy kissé molett, harminc év körüli nő volt nagy mellekkel, rövid, fiúsan sportosra vágott barna hajjal. Farmerben és kockás ingben…

  Elérte a nyolcas vágányt és felkapaszkodott a vonatra. Előrement a vonat közepéig, majd az egyik kocsi végében bezárkózott a vécébe. Ledobta a hátizsákját a földre és nagyot sóhajtott. Ezek szerint Kerim nem megy vele. De mi a fene történhetett? Minek kellettek Kerimnek a jegyek és egyáltalán, mi…

  Az ébresztőóra sípolni kezdett. Julien szinte azonnal lekapcsolta. Felkelt, kiment mosakodni, közben fel sem húzta a redőnyöket és villanyt sem gyújtott, maga sem tudva, miért ennyire óvatos. Mivel nem tudta, mennyi időre megy el, elzárta a vizet a konyhában és miután mindent kiöntött, a hűtőt is…

Julien és Kerim Armand hálószobájának padlóján ült, előttük egy, a szekrény tetejéről leszedett papírdoboz, körülötte rengeteg papír, kisebb dobozok, fényképek, apróságok. Kerim éppen egy ezüstnek látszó öngyújtót nézegetett. Julien a papírokat bogarászta. Kerim…

  Amikor kinyitotta a szemét, első pillantása Martinra esett. A barna fiú hanyatt feküdt mellette a keskeny heverőn, egyik lába az övén hevert, jobb keze pedig Julien ágyékához préselődött, akinek a váratlan felfedezéstől azonnal merevedése támadt. Lenézett és kísértést érzett, hogy megsimogassa…

  Az éjszaka folyamán Julien háromszor is felébredt, reggelre ugyanolyan fáradtnak érezte magát, mint amilyen előző este volt. Hét órakor kiment a mosdóba, megmosakodott, a konyhában készített magának egy szendvicset, közben eszébe jutott, hogy össze kellene írnia egy csomó mindent, mit kellene…

  Csengettek, Julien ledobta a könyvet, amit éppen olvasott és az ajtóhoz sietett. Kinézett a kémlelőnyíláson, Kerim és Martin állt odakint. Julien elvigyorodott és szélesre tárta az ajtót. Kerim vállon veregette, Martinnal kezet fogtak, bár a mozdulat inkább volt simogatás, mint kézfogás. Julien…

  Julien visszament apjához és leült az ágya szélére. Armand ugyanúgy feküdt, mint amikor utoljára látta. Julien elgondolkodva nézte, majd lassan kinyújtotta a kezét és megsimogatta apja arcát. Nem emlékezett, hogy ezt valaha is megtette volna, de most jólesett, hogy kimutathatta, szereti. Sok…

  – Ráadásul azt is megtudtam, hogy hazudott nekem, megadott egy számot, amiről azt mondta, hogy a munkahelye. Ma felhívtam és kiderült, hogy ez egy vendéglő, valami Kék Pisztráng és egy tahó elküldött a francba, hogy itt nem dolgozik semmiféle Morin. Aztán bementem, mert… nem is tudom, miért és…